Illúziókban felesleges ringatózni, persze nem tilos. Csökkent volna a személyes szabadság? A demokrácia egyre szilárdabb vagy inkább olvadásnak indult az utóbbi években? Vajon ez a folyamat hungarikum vagy globalikum? Mi köze az egésznek a 911WTC kódjelű eseményeknek? Tényleg Kína a következő szuperhatalom? Mit szimbolizál a hamarosan felépülő ONE World Trade Center? És mennyi lesz holnap a kenyér kilója? Fogós-ravasz kérdésnek is tűnhetnek a fentiek, pedig naponta tucatnyi jól ismert, és időnként egy-egy egészen friss, kalapból előrántott választ is kapunk a mainstream és underground média jóvoltából, kérdezni sem szükséges. Hogy az igazságot melyik alternatíva fedi leginkább, azt aligha lehetséges szubjektívan megítélni, mégis többnyire ez zajlik, holott a tények, azon kívül,hogy változatlanul makacs dolgok, maguktól értetődnek.
Csökken-e attól az egyén szabadsága, ha praktikusan minden elektronikus használati tárgy képi, verbális és írott információt képes gyűjteni valós időben? Akire a rendszer kíváncsi,azzal megismerkedik. Számos film és könyv született már, légből kapott és nehezen cáfolható érveken nyugvó elméletek kapnak szárnyra, és a net segítségével nagyjából 3-4 perc alatt már el is jutnak a civilizált társadalom minden szegletébe. Hogyan alakulnak holnap a geopolitikai és makrogazdasági erőviszonyok? Teljes bizonyossággal ki tudhatná? De hogy mi történhetett tegnap, és mi történik a jelenben, arra sokan igyekeznek torzított vagy pártatlan válaszokat kreálni mindazok,akik felé kérdés hangzik el, munkakörük az aktualitásokra történő reagálás vagy érdekük fűződik a valósg megismeréséhez és/vagy befolyásolásához.
Róma a történelem egyik legerősebb és hosszú időn át fennálló birodalmaként, az acél,üveg és beton fölötti abszolút kontrollnak is köszönhetően a tenger és szárazföld vitathatatlan uraként nemzetek, kisebb-nagyobb birodalmak fölött gyakorolhatta hatalmát, ezt a státuszt pedig a precíz burokratikus megoldásoknak,és a 3 kontinensen kanyargó úthálózaton a római fennhatóság alá tartózó régiók bármelyikébe hatékonyan mobilizált légióknak hála több, mint fél évezreden keresztül meg is őrizte. Abban a korban nem ismerték az elektromosságot, az öntött acélt, az atombombát, sőt a puskát sem, és mégis: bár félbolond cézárok, aggresszív hadurak, petyhüdt bölcselő szenátorok és természetesen Augustushoz is mérhető eposzba illő uralkodók jöttek-mentek, a hegemónia sebezhetetlen maradt, míg végtére összeroskadt,és önmagába omló csillaghoz hasonlatosan az öreg birodalmat saját megbokrosodott belső energiái, feszültségei és tömegéből adódó tehetetlensége alkalmatlanná tette a fennmaradásra, és végül korábbi tündökléséhez képest apró szilánkokra töredezett, csupán egy fényt,időt, tudományt, lelkeket elnyelő fekete lyuk maradt utána,amit sötét középkorként is emlegetnek. A Szent Német-Római Császárság és Bizánc,mint Róma letéteményesei funkcionális érdemként annyit felmutathatnak,hogy bár alacsony intenzitással,mégis átmentettek némi kultúrát az utókornak, és őrizék a lángot a néhány száz éven át,mialatt az emberiség kiheverte a kulturális-civilizációs sokkot,amit a Római Birodalom megsemmisülése okozott az akkori világban.
Miért ne játsszunk el a gondolattal néhány szó erejéig,mi lett volna, ha mindazokat a ma már létező eszközöket, találmányokat birtokolta volna Róma,amiket nélkülözött? Akkor is összeomlik? Valószínű igen,mert a megszállt provinciák valamelyike előbb-utóbb (mint ahogy ez meg is történt) fellázad, és amennyiben sikeresen rést üt a pajzson, úgy láncreakciót indíthat el. Ennek oka: a katonai megszállás, az provinciális státusz, függetlenül a tudományos/technológiai fejlettségi szinttől. Ma azonban olyan korban élünk, amelyben látszólag és formálisan az államok szuverén társadalmi egységek magas fokú autonómiával. Ha a lakosság lázad, saját választott vezetőivel száll szembe, nincs cézár, nincsenek a limes mentén állomásozó légiók, vagy imperialista centralizáció. Vagy mégis?
Pusztán a tények alapján lehet-e analógiát találni a modern világunk és az antik szuperhatalom között? A valóság az,hogy nehéz figyelmen kívül hagyni az ordító párhuzamokat. Róma megfelelője a hidegháború vége, a vasfüggöny felfejtése után kizárásos alapon Washington, a birodalom központja, szenátussal a Capitoliumban, és a limitált időre demokratikus többség által választott vezetővel,akit elnöknek neveznek, szorosan mögötte körvonalazódnak az árnyékban sütkérező brilliáns elmék, akik ahelyett, hogy szellemi fölényüket és kimagasló IQ-jukat a tudomány oltárán áldoznák nap mint nap, géniuszukat inkább elképesztően óriási vagyonok felhalmozására, a hatalom és a mindenkori elnökfigura kézben tartására használják, ahogyan számos ponton egybevágó érdekeik diktálják. Logikus. De hogyan kapcsolódik mindez az Atlanti-óceán túlpartján fekvő iker-államunióhoz (értsd:EU), az ukrajnai csetepatéhoz, a putyini alternatívához, az Iszlám Államhoz és a közel-keleten szökőévenként kiújuló konfliktusokhoz, a II. és III. Orbán-kormányhoz, Matolcsy-féle unortodoxiához és legaktuálisabban a kitiltási botrányhoz? Hát nagy valószínűséggel sok-sok szálon keresztül... (folyt. köv.)
