Izraelben értette meg, mit jelent a NER. Azt megelőzően magát büszkén liberális (magyar posztszocialista érában jelentkező szdsz-es tünetekkel szimpatizáló, nemzeti öntudatot, patriotista "honértelmezést" cinikusan kritizáló, arrogáns urbánus értelmiségi) nézeteket valló kozmopolita zsidó entellektüelként definiálta, és sokszor érvekkel megalapozottan, mégis emócióktól inkább átitatva hangosabban kritizálta a "nem tetszik a rendszer" kánonnal a NER-t és Orbánt, mintsem értette volna annak filozófiai, szociokulturális és geopolitikai mélységében, mi is történik. Mert sorsdöntő dolgok zajlottak akkoriban, a polgári időszámítás szerinti második évezred első tizedfordulóján.
Izrael tudományosan igazolt történelmi források és természetesen a Tanakh (Mózes 5 könyve, a Próféták könyvei és az Iratok könyvei) alapján legalább 3000 évvel napjaink előtt jött létre zsidók királyságaként azon a helyen, ahol ma is létezik. Nagyhatalmak igázták le (Egyiptom, Asszíria, Babilon, makedón Nagy Sándor, Hellén elnyomás, Perzsia, Róma, Arabok, Keresztények, Törökök, Nagy-Britannia), szállták meg, irtották ki lakosait, rombolták templomát és palotáit, raktárait és lakóházait, vagy kényszerítettek rá idegen vallást és kultúrát.
Magyarországnak is volt egy mai korból sok tekintetben idillinek tetsző középhatalmi időszaka, származást és nyelvet tekintve inkább proto-magyarként értelmezhető, vállalt identitásban viszont egyértelműen magyar királyok által vezetve. Legendás ütközetek, kiemelkedő hősök, esendő, istenfélő, olykor erkölcstelen, sokszor bátor, önfeláldozó, időnként gyarló és haszonleső alakok, akiket hibáikkal és erényeikkel együtt szeretett, mert rajongott a történelemért, és sok ismerettel bírt az azt befolyásoló személyekkel kapcsolatban, és tisztelte bennük, hogy tettek valamit, amit mások nem, ezért emlékezik meg róluk ma is a civilizáció krónikája.
Aztán következett a vészterhes éra: tatárok, törökök, Habsburgok, a nyugati vadkapitalista nagytőke, a vörös terror, a náci horror, és a hidegháborús vasfüggönybe pólyált vidám pártállami diktatúra. Igazságtalan erőviszonyok mindkét esetben: Dávid vs Góliát. Dávid mégis életben van, Góliátok tetemein emelkedik az egész világ által észlelhető magasságba. Mert vele van az Isten, és bölcsességet, ravaszságot, ügyességet és belátást adott cserébe az igaz hitért. Dávid ugyanakkor nem tökéletes. Esendő maga is, bármennyire szereti és féli Istent, igyekszik bölcsen követni az útmutatást, el-eltévelyedik, megbotlik és elkalandozik. De amikor az élete múlna ostoba, emberi figyelmetlenségén vagy hibáján, akkor gondol rá az Örökkévaló, és nem hagyja elveszni, elveszejti helyette azokat, akik igaztalanul és gyarló szándéktól vezetve pusztulást és erőszakot hoznak Góliát képében időről időre, mert nincsen azokban bölcsesség, se megértés, se boldogság, csak irígység, tudatlanság és félelem, de nem az Istentől, hanem szégyen miatt, amit a saját hanyagságukat más emberek szorgalmához és bölcsességéhez hasonlítva éreznek.
Jött aztán az új világrend, Pax Americana, Washingtoni központtal, és felszabadította először Izraelt, később Magyarországot. Washingtoni központból, hiteles történelmi források alapján szabadkőművesek és polihisztor bölcsek által álmodott, alapított, felépített birodalom, kiterjedtebb, komplexebb, gazdagabb, mint előtte bármelyik, Róma újjáélesztett magvából csírázott mindent átszövő és befolyásolni képes pluripotens, szuperintelligens organizmussá, ami még véletlenül sem egyszerűen amerika, mégis az. a mechanizmus zsenialitásának egyik jellemzője, hogy nehezen átlátható összetettsége miatt, hogy mennyire brilliáns. úgy van konstruálva, hogy csupán részlegesen legyen felfogható laikus szemlélő aspektusából. Mi is az USA? Egy földön-vízen-levegőben és a kiber térben egyaránt hegemón geopolitikai struktúra, ami egy szűk de heterogén elit által irányított, amely hálózatába és korrupciós zónájába csatornázta mára praktikusan a világ valamennyi fajsúlyos államát. Militáris és fiskális szövetségeinek és intervencióinak hatására dominálja a világ politikai, kulturális, ipari és gazdasági szinterét, mint a globális kompromisszum: a "legkisebb rossz" választása az összes alternatíva közül. Az emberi társas együttélés jelenleg legösszetettebb jelensége, tanulmányozásra érdemes a fentiek és a ki nem fejtett részletek miatt is.
Hálát érzett Izraelben az USA iránt. Azok iránt az angolok, hollandok, németek, zsidók, franciák, spanyolok, magyarok, olaszok, oroszok, afrikaiak, karibiek, japánok, kínaiak, és minden más nem ennyire markáns etnikum iránt, akik létrehozták és működtetik, dolgoznak benne, meghalnak a háborúiban, az egyén szabadságát védve más egyének elnyomásával, de sajnos az esendőség gyarlósághoz, az pedig paradox helyzetekhez vezet, amiknek csak rossz megoldása lehet, amíg a bölcsesség és belátás nem oldja fel az ellentmondástokat.
Addig is elemezhetőek ezek a szituációk. Ő is ezt tette Izraelben. Elemezte a történelmi tények sokaságát, elmerült a legendákban, értelmezte, hogyan és mi okból alakul ki a nemzeti identitás, objektív szemszögből néha bizarnak, logikátlannak, elavultnak, "tudomáytalannak" bélyegzett, egyébként nem feltétlenül káros hagyomány, rítus, elbeszélt történet. Ehhez minden önmagát nemzetnek, családnak, törzsnek, népnek, vallásnak joga van, erre a következtetésre jutott. Ez az új világrend 2010 óta, aminek nem az USA a fenntartója és vezetője, mint 1990 és 2010 között, hanem a kompromisszum, aminek a stabilitását aktuális katonai erejéből, az elmúlt 100 év történeti eseményeiből, valamint magában a "posztimperialista"/öko-kompromisszumos/információs világrendben betöltött súlyából és szerepéből fakadóan elsősorban az USA garantálja, de viszonylagos együttműködésben valamennyi középhatalommal és kontinentális/lokális politikai rendszerrel. Ami ezzel a pozícióval jár, hogy az USA név alatt kibontakozó és formálódó jelenség maga a globális etalon. Minden téren. Ő tartja fenn a sokszínűséget, egyúttal a legrikítóbb szín is a palettán, nemcsak a tehetetlenségéből, hanem éppen a tehetségéből, és persze jól felfogott és világos érdekéből eredően.
Ezt a konklúziót vonhatta le Orbán Viktor és a szellemi holdudvar - amelyből egyesek tanárai voltak az egyetemen, jól emlékezett Lánczi vagy Török szavaira Jeruzsálem porcelánsimává taposott utcakövein járva, hiszen akkor értette meg az összefüggéseket, és jutott egy lépéssel közelebb a tudástól a bölcsesség felé vezető végtelen úton.
Az USA az etalon. A NER agytrösztjének ráébredése a fentiekből következően, hogy "amit szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek, de nem többet!" Új geopolitikai paradigma, amihez megfelelő narratíva szól, lehetőleg szünet nélkül és mindenhonnan. Az újraszínezett térképen Magyarországnak barátokra van szüksége, a legerősebbekre a sakktáblán! '98-02 szólamát updatelve: Legyünk erősek, hogy merjünk BÁTRAK lenni, hogy NAGYOK lehessünk! A politikai gyakorlatba átültetve kissé didaktikusabb és kevésbé etikus fordítás szerint: ötvözni minden eredményes és szalonképes (XXI. századi, legfejlettebb ["első"] világbeli szalonokra értve a kitételt) "vívmányt és trükköt" a kotábbi vagy napjainkban is sikeres/domináns politikai rendszerekből (USA, Monarchia, Horthy, Kádár, Putin, stb...), folyamatosan monitorozni Bernays, Maslow, Freud elméleteire alapozott, azóta folyamatosan frissülő és technológiával exponenciálisan megtámogatott módszerekkel a civil lakosságot, és ésszerű prioritás szerint gondosan ápolni a külkapcsolatokat. Akinek a legerősebbek a barátai, annak csak azoknál gyengébb ellenségei lehetnek, így Dávidok és Góliátok egymást erősítve alkotják a "legkisebb rossz koalícióját", amit egyesek cinikusan populizmusnak, nacionalizmusnak, fasizmusnak kukorékolnak, annak belátása helyett, hogy szükségszerű és logikus következmény, olyan, ami lehetővé teszi számukra, hogy egyáltalán szabadon véleményt, kritikát fogalmazhassanak egy olyan rendszerről, ami vallásszabadságot, szólásszabadságot, utazási, munkavállalási, vállalkozási, szexuális, etc... szabadságot biztosít, és törekszik Magyarország nemzetközi pénzügyi függetlenségére (NO IMF, NO WB), ki mer állni a migránskrízis idején csak tétován álszenteskedő, impotens Európai bürokrácia ellenében határozott érvekkel és elegáns retorikával, tiszteletteljes az erősek, bátrak, eredményesek felé, alázatos a választói felé, és kíméletlen a destruktív, önsorsrontó, arrogáns és hanyag cinizmussal, behízelgő, képmutató áskálódással szemben. Munka közben hibázni és eltévelyedni kevésbé etikátlan, mint tétlenül, sőt kényelemben pöffeszkedve azt figyelni, mikor botlik meg, aki tökéletlenül, mégis napról napra következetesen dolgozik.
Mészáros? Ha van, aki ezt a nevet tudná csak kinyögni, értetlenségéről tanubizonyságot téve a fenti szöveget illetően, annak röviden a Mészáros jelenség magyarázatául: nincs olyan politikai/filozófiai értelemben, hogy Mészáros Lőrinc. Ez a név megtestesít egy eszközt, ami etikus az etikátlanságban, bár önmaga is etikátlan, hiszen bűnben fogant, de a közösség érdekében. Egy szuper-oligarcha-homonculus Orbán és szellemi holdudvara által életre keltve, éppen azért, hogy ne történjen meg, ami általános rutin volt 1990 és 2010 között, hogy a jól ismert, de nevesíteni nem kívánt valós magyar (és külföldi) oligarchia válogatott módszerekkel gyakorolt saját üzleti érdekeinek megfelelően hatást a legfelsőbb politikai vezetőkre, pillanatig sem számolva a magyar lakosság vagy az ország hosszú távú stratégiai szempontjaival. Mészárosnak nevezett gazdaságstratégiai ágens x (jogi/könyvelési és persze törvényhozói fondorlatokkal biztosított lényegében végtelen) milliárd forintos vagyona azt a célt szolgálja, hogy sem kül- sem belföldi mágnások ne legyenek képesek "külső", rövidtávú nyerészkedést segítő lobbival, megfélemlítéssel, korrupcióval beavatkozni, gáncsolni, eltéríteni kormányzati projekteket és olyan prominenseket, akik a miniszterelnök bizalmi körébe tartoznak.
Demokratikusan választott vezetőnek pedig nemhogy joga, hanem kötelessége megvédeni az általa képviselt országot külső gazdaságmanipuláló, önmaguk hiteles igazolására és türelmes együttműködésre is képtelen kulturatorzító, környezetszennyező vagy belső destruktív, áskálódó, elvtelen, képmutató erőktől, támadásoktól. Úgy a geopolitikai konszenzus zászlóshajóját kormányzó Trump elnöknek, mint a világ egyik legősibb misztikus kultúráját a világ legforrongóbb régiójának közepén háborús hőstől nem meglepő katonás határozottsággal vezénylő Netanyahunak, akárcsak az immár 14 év demokratikusan megválasztott miniszterelnökséget, azon belül 10 év 2/3-os kormánytöbbséget magának kiérdemelt Orbánnak. Aki hisz az igazságosságban, bízik benne, hogy sikeresek lesznek továbbra is a jövőben ők, mint ahogyan az őket hasonló tehetséggel és bölcsességgel követők, mert a sikerük oka, hogy velük van az Isten, az országukkal, népükkel, és az őket támogatókkal, mint akkor Dáviddal, mert Isten a bölcsesség, Isten az igazságosság, és kedves az az Istennek, aki igazságosság és bölcsesség felé halad és vezet, mert reményt és bizalmat kelt az másokban, az pedig a boldogsághoz vezet, mert a boldogság bölcs és igaz, mert a boldogság Isten.
A magyarok magyarok akarnak lenni a Kárpát-medencében és ahol más kultúrák befogadják őket, a zsidók zsidók akarnak lenni Izraelben és ahol más kultúrák befogadják őket, a lehető legboldogabban, a maguk erényeivel, erősségeivel, gyengeségeivel és másoknak nem ártó tradícióival, békében és Istenben bízva.
Ezt értette meg. Megértette Izraelben Magyarországot. És boldogabb lett, mint korábban volt.
